A kapszula endoszkópia (videokapszula) viszonylag új eljárás, egy szájon át lenyelhető műanyag kapszulába apró videokamerát és egy rádióadót szerelnek.

A videokapszula – típusától függően – eltérő emésztőrendszeri szakaszon aktiválódik. Vannak olyan kapszulák, melyekkel a nyelőcső és a gyomor vizsgálható, vannak a vékonybél vizsgálatára alkalmas kapszulák, illetve a vastag- és végbél vizsgálatára alkalmas eszközök is.

A kapszula a haladási iránnyal megegyező és ellentétes irányban is másodpercenként két-két (a legújabb akár 35 kép/másodperc) képet készít, melyeket a betegen kívül elhelyezett hordozható rögzítő készülékbe továbbít rádiófrekvenciás úton. A vizsgálat végeztével (az egyszer használatos kapszula kiürítésével) a vevőegységből a képeket számítógépbe töltik, majd a vizsgálóorvos kielemzi az akár nyolcórányi és több tízezer képből álló felvételsorozatot.

A módszert előszeretettel alkalmazzák a vékonybél eredetű betegségek (elsősorban vérzések, daganatok) kiderítésére, de a nyelőcső, a gyomor és a vastagbél is vizsgálható vele.

Előnye az egész emésztőrendszer feltérképezése és a fájdalommentesség. Hátránya, hogy szövettani mintavételre nem ad lehetőséget, illetve a hosszú megfigyelés, a vizsgálat időtartama 6-8 óra, és bizonyos esetekben például a kapszula elakadása szükségessé teheti endoszkópia alkalmazását a kapszula továbbvitelében (pl. gyomor-nyombél határán történő elakadás, vagy ha a vékonybélben akad el, akár műtét is szükségessé válhat).